A hazai médiában időszerű téma az ivóvíz arzéntartalma. A megyei napilap témával kapcsolatos kérdésére válaszolt a napokban Kugler Gyula, a BAKONYKARSZT Zrt. vezér-igazgatója.
Társaságunk a megyében 132 településen biztosítja az ivóvíz-szolgáltatást. Cégünk szolgáltatási területének jelentős részén kiváló minőségű a víz, csupán a Somlótól nyugatra eső területeken jellemző a nitrogénvegyületek magasabb szintje. A probléma kiküszöbölésére a múlt esztendőben is, pályázati források igénybevételével vízminőség-javító beruházásokat hajtottak végre az érintett önkormányzatok a BAKONYKARSZT Zrt. közreműködésével,– mondta válaszában a vezérigazgató.
A közvélemény fokozottabb érdeklődésének oka az ivóvíz arzéntartalmára vonatkozó EU határérték kötelező bevezetése hazánkban, melynek határideje az elmúlt esztendő végén járt le.
A vízminőségi követelmények változása a délalföldi régióban például százmilliárdos nagyságrendű technológiakorszerűsítést kíván, lévén a korábban megépített tisztítási technológiákat a régebben hatályos magyar arzén határérték betartására tervezték. A korábbi határérték ötször annyi arzént engedett meg az ivóvízben, mint az EU előírás. A jelentős különbség oka azonban nem a hazai közegészségügy elmaradottsága, hanem az, hogy ezt a határértéket tudományos értelemben az ún. táplálékkosárral határozzák meg. Mennyi arzén jut szervezetünkbe az élelmiszerekkel, ivóvízzel, belégzéssel, bőrérintkezéssel naponta? Mivel a nyugat-európai lakosság a magyarokhoz viszonyítva lényegesen több magas arzéntartalmú tengeri herkentyűt fogyaszt, így önként adódott az európai döntéshozók számára a megoldás: csökkentsük az ivóvízben megengedett arzéntartalmat, ne lépjünk túl egy átlagos napi arzéndózist. Így is történt, és nem is került (ott) sok pénzbe, hiszen alig van olyan uniós tagállam, ahol az arzén problémát jelentene az ivóvízben.
Nem így a páratlan adottságú – gyógyvizekben gazdag – hazánkban, ahol az alföldi mélységi vizekben, az „artézi vizekben" az arzéntartalom hidrogeológiai háttérértéke eleve magas, vagyis nem emberi eredetű szennyezést képvisel. Hiába zajlott azonban több éven át a hazai és a brüsszeli hivatalok között a vita, hogy a magyarok a korábbi, megengedőbb ivóvíz arzénhatárértékkel sem lépik túl az elfogadott napi arzénbevitelt, az unió nem engedett. Így Magyarországon több száz önkormányzat esetében új technológia kiépítése kezdődött meg.
