Évszázadunk végére az ivóvíz drágább lehet az aranynál - hangzik az ENSZ szakértőinek fenyegető, s nem is nagyon túlzó jóslata. A sötét előrejelzésnek valós alapjai vannak: bár a Föld felületének kétharmadát víz alkotja, az élet fenntartásához nélkülözhetetlen édesvíz sok helyütt már ma is kevés az ott élők számára. A vízkészletre pedig egyre több embernek van szüksége.
A baljós szakértői előrejelzés értékeléséhez tudnunk kell: a teljes, földi vízkészlet 97 százaléka emberi, állati fogyasztásra, növénytermelésre alkalmatlan sósvíz.
Sótalanítása energiaigényes és drága. A mindössze 3 százaléknyi édesvíz kétharmada viszont jégben, kis részben hóban fagyott, s csak drága olvasztással változtatható vízzé. Ezért a rengeteg vízből csupán egyetlen százaléknyi a közvetlenül felhasználható! Ez arányaiban annyi, mintha egy teli fürdőkádból kimernénk egy kávéscsészényi vizet.
Ám az sem csupán a szomjunk oltására szolgál, mert háromnegyedét a mezőgazdaság és állattenyésztés, egy hetedét pedig az ipar fogyasztja el. Emberi használatra mindössze az édesvízkészlet tizede marad, s még azzal is igen pazarlóan bánunk, mert az elmúlt másfél évszázadban az ételkészítésnek, az élelmiszerek előkészítésének, a tisztálkodásnak, a takarításnak, a mosogatásnak, mosásnak, a higiéniai eszközök (például WC) használatának rendkívül vízpazarló, vagy szennyező módjai terjedtek el.
A pazarlásnak olykor egészen megdöbbentő alapjai vannak. Mint az egészségügyi világszervezet, a WHO egy tanulmányában olvasható, például egyetlen csésze kávé előállításához 140 liternyi vízre van szükség, egy kilogramm marhahúséhoz pedig 16ezer literre. (Gondoljunk a növénytermesztés, illetve az állattenyésztés vízigényére).
Az egyes ember ivóvízhez jutását tovább korlátozza, hogy az édesvíz-készletet igénybe vevők száma világszerte ugrásszerűen nő. A jelenlegi 6,6 milliárd földi lakosból 2,3 milliárd már most sem jut elegendő vízhez és az ENSZ-becslések szerint 50 év múlva 40 százalékkal többen, mintegy 9 milliárdan élnek majd a Földön. A vízkészlet azonban nemhogy gyarapodna, hanem fogy, mégpedig egyre gyorsuló mértékben.
Az édesvíz-készletek eloszlása már most sem egyenletesen arányos az egyes földrészeken élők számával. Az amerikai földrészen a Föld lakosságának csak 14 százaléka él, viszont ott található (a nagy folyóknak és tavaknak köszönhetően) a földi édesvíz-készlet 40 százaléka. Európában és Ausztráliában megfelelő az arány, s még Afrika nagyobb részén is, bár ott a sivatagi övezetben kétségbeejtő a vízhiány. A legrosszabb a helyzet Ázsiában, éppen ott, ahol legrohamosabb a bolygónk lakosságának már ma is négy tizedét kitevő népesség szaporodása, de ahol a vízkészletnek csak 36 százaléka található.
A régiókon belül újabb problémák lépnek fel a metropolisok, sőt most már megapolisok rohamos növekedése miatt is, amelyek eredetileg természetesen édesvizek mellett jöttek létre, s ahol a túlzott lélekszámhoz már nem elegendő a víz.
Tetézi a gondokat az egyértelműen tapasztalható globális felmelegedés is, mert a felszíni édesvizek párolgási vesztesége nő, a száraz időszakokban elapadnak a természetes vizek, a zivatarosokban meg felhasználhatatlanul és pusztítva zúdulnak a sós tengerek felé. Mindez a megszokott talajvíz-szint elérhetetlen mélységbe süllyedéséhez vezethet.
Az ENSZ szak-kutatói szerint a fenyegető vízhiány miatt az évszázad végére a víz valóban aranyat fog érni, és annak csak részben lesz a felmelegedés az oka. Sokkal súlyosabb bajokozó a növekedő népesség és a meggondolatlan, szükségtelen túlfogyasztás.
Ezért erőltetett tempóban készítenek elő olyan nemzetközi beruházásokat (és igyekeznek megteremteni azok pénzügyi hátterét is), amelyek a megfontolt édesvíz-hasznosítást segítik elő.
(MTI publikációkból)
